løs (adj.)
-
1.
(adj.) luovus
- Hunden kom seg løs.
- Beana beasai luovus.
- 2. (slakk) (adj.) loažžat
løs (adverb)
-
(adverb) loažža;
(adverb) bođuid
- Også bamser må man remme fast, og ikke la dem være løse i bilen.
- Litnaguovžžaid maid ferte garcut gitta, iige diktit bođuid leat biillas.
Juoga ii doaimma?
Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.
løs lea vejolaččat dán sáni hápmi:
- Lø Oza buot hámiid teavsttain →
-
- Lø subst. egennavn Clt
- løs Oza buot hámiid teavsttain →
-
- løs adj. Pos Fem ent. ubestemt
- løs adj. Pos MF ent. ubestemt
- løs adj. Pos Msc ent. ubestemt
- løs Oza buot hámiid teavsttain →
-
- løs adverb
- løse Oza buot hámiid teavsttain →
-
- løse verb Imp