ent. flt.
egennavn genitiv Ádjá (bokte)
egennavn lokativ Ádjás
egennavn illativ Áddjái
egennavn genitiv Ádjá
egennavn lokativ Ádjás
egennavn illativ Áddjái
Eanet sojahanhámit →

áddjá (subst.)

  • 1. (subst.) bestefar
    Áddjá ráhkadii napoleongáhku.
    Bestefar lagde napoleonskake.
    Son árbii ádjástis olu ruđa.
    Hun arvet mye penger fra bestefaren sin.
  • 2. (ofte sammen med navnet) (subst.) gammelonkel; (subst.) grandonkel
    Máhtte-áddjá
    gammelonkel Máhtte
  • 3. gammel mann
    Muhtin boares áddjá čohkohalai beaŋkkas párkkas.
    En gammel mann satt på en benk i parken.
  • 4. (subst.) bjørn
    Albmát váldet sáittiid ja mannet bidjui boktit ádjá.
    Mennene tar spydene og drar til hiet for å vekke bjørnen.
ent. flt.
egennavn genitiv Ádjá (bokte)
egennavn lokativ Ádjás
egennavn illativ Áddjái
egennavn genitiv Ádjá
egennavn lokativ Ádjás
egennavn illativ Áddjái
Eanet sojahanhámit →
áddjá Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • áddjá subst. ent. nominativ

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

áddjá lea vejolaččat dán sáni hápmi:

áddjá Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • áddjá subst. ent. nominativ
  • Áddjá subst. egennavn attr.
  • Áddjá subst. egennavn ent. nominativ
áddjái Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • áddjái adj. ent. akkusativ