ent. flt.
nominativ diekkár diekkárat
genitiv diekkára diekkáriid
akkusativ diekkára diekkáriid
illativ diekkárii diekkáriidda
lokativ diekkáris diekkáriin
komitativ diekkáriin diekkáriiguin
essiv diekkárin
Eanet sojahanhámit →

diekkár (pron. demonstr.)

  • (pron. demonstr.) slik en; (pron. demonstr.) slikt
    Son dánssui sallalaga nuorra bártniin, ja diekkár gal váibmui čuohcá.
    Hun danset i armene til en ung gutt, og slikt rammer hjertet.
    Stuorra meahcceeallit leat bierdna ja sarvá, ja smávva meahcceeallit leat rievssahat ja diekkárat.
    Storvilt er bjørn og elg, og småvilt er ryper og slike som det.
ent. flt.
nominativ diekkár diekkárat
genitiv diekkára diekkáriid
akkusativ diekkára diekkáriid
illativ diekkárii diekkáriidda
lokativ diekkáris diekkáriin
komitativ diekkáriin diekkáriiguin
essiv diekkárin
Eanet sojahanhámit →
diekkár Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • diekkár pron. demonstr. attr.
  • diekkár pron. demonstr. ent. nominativ

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

diekkár lea vejolaččat dán sáni hápmi:

diekkár Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • diekkár pron. demonstr. attr.
  • diekkár pron. demonstr. ent. nominativ