presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) gákkan gággen
2.p.ent. (don) gákkat gágget
3.p.ent. (son) gággá gákkai
1.p.tot. (moai) gágge gákkaime
2.p.tot. (doai) gággabeahtti gákkaide
3.p.tot. (soai) gággaba gákkaiga
1.p.flt. (mii) gággat gákkaimet
2.p.flt. (dii) gággabehtet gákkaidet
3.p.flt. (sii) gágget gágge
presens nektingsform
(odne in) gákka
preteritum nektingsform
(ikte in) gággan
perf.partisipp
(lean) gággan
imperativ 2.p.ent.
(til en) gákka
imperativ 2.p.tot.
(til to) gággi
imperativ 2.p.flt.
(til flere) gágget
Eanet sojahanhámit →

gággat (verb)

  • (verb) bryte; (verb) velte
    Ja de cuoppu roahkuhii iežas gitta juolgái, nu ahte ii ožžon luovos muđui go gákkai soppiin.
    Og så hektet frosken seg fast i foten, slik at han ikke fikk den løs annet enn ved å bryte den med staven.
presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) gákkan gággen
2.p.ent. (don) gákkat gágget
3.p.ent. (son) gággá gákkai
1.p.tot. (moai) gágge gákkaime
2.p.tot. (doai) gággabeahtti gákkaide
3.p.tot. (soai) gággaba gákkaiga
1.p.flt. (mii) gággat gákkaimet
2.p.flt. (dii) gággabehtet gákkaidet
3.p.flt. (sii) gágget gágge
presens nektingsform
(odne in) gákka
preteritum nektingsform
(ikte in) gággan
perf.partisipp
(lean) gággan
imperativ 2.p.ent.
(til en) gákka
imperativ 2.p.tot.
(til to) gággi
imperativ 2.p.flt.
(til flere) gágget
Eanet sojahanhámit →
gággat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • gággat verb transitiv infinitiv
  • gággat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

gággat lea vejolaččat dán sáni hápmi:

gággat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • gággat adj. ent. nominativ
gággat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • gággat verb transitiv infinitiv
  • gággat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.