Neahttadigisánit

háhkat lea vejolaččat dán sáni hápmi:



presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hágan háhken
2.p.ent. (don) hágat háhket
3.p.ent. (son) háhká hágai
1.p.tot. (moai) háhke hágaime
2.p.tot. (doai) háhkabeahtti hágaide
3.p.tot. (soai) háhkaba hágaiga
1.p.flt. (mii) háhkat hágaimet
2.p.flt. (dii) háhkabehtet hágaidet
3.p.flt. (sii) háhket háhke
presens nektingsform
(odne in) hága
preteritum nektingsform
(ikte in) háhkan
perf.partisipp
(lean) háhkan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hága
imperativ 2.p.tot.
(til to) háhkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) háhket
(til flere) háhkket
Eanet sojahanhámit →

háhkat (verb)

presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hágan háhken
2.p.ent. (don) hágat háhket
3.p.ent. (son) háhká hágai
1.p.tot. (moai) háhke hágaime
2.p.tot. (doai) háhkabeahtti hágaide
3.p.tot. (soai) háhkaba hágaiga
1.p.flt. (mii) háhkat hágaimet
2.p.flt. (dii) háhkabehtet hágaidet
3.p.flt. (sii) háhket háhke
presens nektingsform
(odne in) hága
preteritum nektingsform
(ikte in) háhkan
perf.partisipp
(lean) háhkan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hága
imperativ 2.p.tot.
(til to) háhkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) háhket
(til flere) háhkket
Eanet sojahanhámit →
háhkat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkat verb transitiv infinitiv
  • háhkat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

Váldde oktavuođa

Váldde oktavuođa

háhkat lea vejolaččat dán sáni hápmi:

háhkat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkat verb transitiv infinitiv
  • háhkat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.
háhkka Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkka subst. flt. nominativ
  • háhkka subst. ent. akkusativ poss. 2.p.ent.
  • háhkka subst. ent. genitiv poss. 2.p.ent.