presens (odne) preteritum (ikte) kondisjonalis
(mun) hágan háhken hágalin
hágašin
(don) hágat háhket hágalit
hágašit
(son) háhká hágai hágalii
hágašii
(moai) háhke hágaime hágaleimme
hágašeimme
(doai) háhkabeahtti hágaide hágaleidde
hágašeidde
(soai) háhkaba hágaiga hágaleigga
hágašeigga
(mii) háhkat hágaimet hágaleimmet
hágašeimmet
(dii) háhkabehtet hágaidet hágaleiddet
hágašeiddet
(sii) háhket háhke hágaledje
hágašedje
presens nektingsform
(odne in) hága
preteritum nektingsform
(ikte in) háhkan
kondisjonalis nektingsform
(in) hágale
(in) hágaše
perf.partisipp
(lean) háhkan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hága
imperativ 2.p.tot.
(til to) háhkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) háhket
(til flere) háhkket
Eanet sojahanhámit →

háhkat (verb)

presens (odne) preteritum (ikte) kondisjonalis
(mun) hágan háhken hágalin
hágašin
(don) hágat háhket hágalit
hágašit
(son) háhká hágai hágalii
hágašii
(moai) háhke hágaime hágaleimme
hágašeimme
(doai) háhkabeahtti hágaide hágaleidde
hágašeidde
(soai) háhkaba hágaiga hágaleigga
hágašeigga
(mii) háhkat hágaimet hágaleimmet
hágašeimmet
(dii) háhkabehtet hágaidet hágaleiddet
hágašeiddet
(sii) háhket háhke hágaledje
hágašedje
presens nektingsform
(odne in) hága
preteritum nektingsform
(ikte in) háhkan
kondisjonalis nektingsform
(in) hágale
(in) hágaše
perf.partisipp
(lean) háhkan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hága
imperativ 2.p.tot.
(til to) háhkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) háhket
(til flere) háhkket
Eanet sojahanhámit →
háhkat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkat verb transitiv infinitiv
  • háhkat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

háhkat lea vejolaččat dán sáni hápmi:

háhkat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkat verb transitiv infinitiv
  • háhkat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.
háhkka Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • háhkka subst. pl. nominativ
  • háhkka subst. sg. akkusativ poss. 2.p.ent.
  • háhkka subst. sg. genitiv poss. 2.p.ent.