hállat lea vejolaččat dán sáni hápmi:
presens (odne) | preteritum (ikte) | |
---|---|---|
1.p.ent. | (mun) hálan | hállen |
2.p.ent. | (don) hálat | hállet |
3.p.ent. | (son) hállá | hálai |
1.p.tot. | (moai) hálle | hálaime |
2.p.tot. | (doai) hállabeahtti | hálaide |
3.p.tot. | (soai) hállaba | hálaiga |
1.p.flt. | (mii) hállat | hálaimet |
2.p.flt. | (dii) hállabehtet | hálaidet |
3.p.flt. | (sii) hállet | hálle |
- presens nektingsform
- (odne in) hála
- preteritum nektingsform
- (ikte in) hállan
- perf.partisipp
- (lean) hállan
- imperativ 2.p.ent.
- (til en) hála
- imperativ 2.p.tot.
- (til to) hálli
- imperativ 2.p.flt.
- (til flere) hállet
hállat (verb)
-
(verb) snakke
- Hálan dutnje barggu birra.
- Jeg snakker til deg om arbeidet.
- Ii ge gillen suinna ba hállat ge šat.
- Og da giddet han ikke engang å snakke mer med henne.
- Don hálat duššiid!
- Du snakker tull!
presens (odne) | preteritum (ikte) | |
---|---|---|
1.p.ent. | (mun) hálan | hállen |
2.p.ent. | (don) hálat | hállet |
3.p.ent. | (son) hállá | hálai |
1.p.tot. | (moai) hálle | hálaime |
2.p.tot. | (doai) hállabeahtti | hálaide |
3.p.tot. | (soai) hállaba | hálaiga |
1.p.flt. | (mii) hállat | hálaimet |
2.p.flt. | (dii) hállabehtet | hálaidet |
3.p.flt. | (sii) hállet | hálle |
- presens nektingsform
- (odne in) hála
- preteritum nektingsform
- (ikte in) hállan
- perf.partisipp
- (lean) hállan
- imperativ 2.p.ent.
- (til en) hála
- imperativ 2.p.tot.
- (til to) hálli
- imperativ 2.p.flt.
- (til flere) hállet
- hállat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
-
- hállat verb transitiv infinitiv
- hállat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.
Juoga ii doaimma?
Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.
hállat lea vejolaččat dán sáni hápmi:
- hálla Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
-
- hálla subst. flt. nominativ
- hálla subst. ent. akkusativ poss. 2.p.ent.
- hálla subst. ent. genitiv poss. 2.p.ent.
- hálla subst. ent. nominativ poss. 2.p.ent.
- hállat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
-
- hállat verb transitiv infinitiv
- hállat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.