presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hálan hállen
2.p.ent. (don) hálat hállet
3.p.ent. (son) hállá hálai
1.p.tot. (moai) hálle hálaime
2.p.tot. (doai) hállabeahtti hálaide
3.p.tot. (soai) hállaba hálaiga
1.p.flt. (mii) hállat hálaimet
2.p.flt. (dii) hállabehtet hálaidet
3.p.flt. (sii) hállet hálle
presens nektingsform
(odne in) hála
preteritum nektingsform
(ikte in) hállan
perf.partisipp
(lean) hállan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hála
imperativ 2.p.tot.
(til to) hálli
imperativ 2.p.flt.
(til flere) hállet
Eanet sojahanhámit →

hállat (verb)

  • (verb) snakke
    Hálan dutnje barggu birra.
    Jeg snakker til deg om arbeidet.
    Ii ge gillen suinna ba hállat ge šat.
    Og da giddet han ikke engang å snakke mer med henne.
    Don hálat duššiid!
    Du snakker tull!
presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hálan hállen
2.p.ent. (don) hálat hállet
3.p.ent. (son) hállá hálai
1.p.tot. (moai) hálle hálaime
2.p.tot. (doai) hállabeahtti hálaide
3.p.tot. (soai) hállaba hálaiga
1.p.flt. (mii) hállat hálaimet
2.p.flt. (dii) hállabehtet hálaidet
3.p.flt. (sii) hállet hálle
presens nektingsform
(odne in) hála
preteritum nektingsform
(ikte in) hállan
perf.partisipp
(lean) hállan
imperativ 2.p.ent.
(til en) hála
imperativ 2.p.tot.
(til to) hálli
imperativ 2.p.flt.
(til flere) hállet
Eanet sojahanhámit →
hállat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hállat verb transitiv infinitiv
  • hállat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

hállat lea vejolaččat dán sáni hápmi:

hálla Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hálla subst. flt. nominativ
  • hálla subst. ent. akkusativ poss. 2.p.ent.
  • hálla subst. ent. genitiv poss. 2.p.ent.
  • hálla subst. ent. nominativ poss. 2.p.ent.
hállat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hállat verb transitiv infinitiv
  • hállat verb transitiv indikativ presens 1.p.flt.