Neahttadigisánit

hommát lea vejolaččat dán sáni hápmi:



presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hommán hommájin
2.p.ent. (don) hommát hommájit
3.p.ent. (son) hommá hommái
1.p.tot. (moai) hommájetne hommáime
2.p.tot. (doai) hommábeahtti hommáide
3.p.tot. (soai) hommába hommáiga
1.p.flt. (mii) hommát hommáimet
2.p.flt. (dii) hommábehtet hommáidet
3.p.flt. (sii) hommájit hommájedje
presens nektingsform
(odne in) hommá
preteritum nektingsform
(ikte in) hommán
perf.partisipp
(lean) hommán
imperativ 2.p.ent.
(til en) hommá
imperativ 2.p.tot.
(til to) hommájeahkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) hommájehket
Eanet sojahanhámit →

hommát (verb)

presens (odne) preteritum (ikte)
1.p.ent. (mun) hommán hommájin
2.p.ent. (don) hommát hommájit
3.p.ent. (son) hommá hommái
1.p.tot. (moai) hommájetne hommáime
2.p.tot. (doai) hommábeahtti hommáide
3.p.tot. (soai) hommába hommáiga
1.p.flt. (mii) hommát hommáimet
2.p.flt. (dii) hommábehtet hommáidet
3.p.flt. (sii) hommájit hommájedje
presens nektingsform
(odne in) hommá
preteritum nektingsform
(ikte in) hommán
perf.partisipp
(lean) hommán
imperativ 2.p.ent.
(til en) hommá
imperativ 2.p.tot.
(til to) hommájeahkki
imperativ 2.p.flt.
(til flere) hommájehket
Eanet sojahanhámit →
hommát Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hommát verb intransitiv
  • hommát verb intransitiv infinitiv
  • hommát verb intransitiv indikativ presens 1.p.flt.
  • hommát verb intransitiv indikativ presens 2.p.ent.

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

Váldde oktavuođa

Váldde oktavuođa

hommát lea vejolaččat dán sáni hápmi:

Der/d
  • avledning: -d verb imperativ nektingsform
  • avledning: -d verb imperativ 2.p.ent.
  • avledning: -d verb indikativ presens nektingsform
Der/h
  • avledning: -h verb imperativ nektingsform
  • avledning: -h verb imperativ 2.p.ent.
  • avledning: -h verb indikativ presens nektingsform
hommá Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hommá subst. flt. nominativ
  • hommá subst. ent. akkusativ poss. 2.p.ent.
  • hommá subst. ent. genitiv poss. 2.p.ent.
  • hommá subst. ent. nominativ poss. 2.p.ent.
hommát Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
  • hommát verb intransitiv
  • hommát verb intransitiv infinitiv
  • hommát verb intransitiv indikativ presens 1.p.flt.
  • hommát verb intransitiv indikativ presens 2.p.ent.