mannat lea vejolaččat dán sáni hápmi:
presens (odne) | preteritum (ikte) | |
---|---|---|
1.p.ent. | (mun) manan | mannen |
2.p.ent. | (don) manat | mannet |
3.p.ent. | (son) manná | manai |
1.p.tot. | (moai) manne | manaime |
2.p.tot. | (doai) mannabeahtti | manaide |
3.p.tot. | (soai) mannaba | manaiga |
1.p.flt. | (mii) mannat | manaimet |
2.p.flt. | (dii) mannabehtet | manaidet |
3.p.flt. | (sii) mannet | manne |
- presens nektingsform
- (odne in) mana
- preteritum nektingsform
- (ikte in) mannan
- perf.partisipp
- (lean) mannan
- imperativ 2.p.ent.
- (til en) mana
- imperativ 2.p.tot.
- (til to) manni
- imperativ 2.p.flt.
- (til flere) mannet
mannat (verb)
-
(verb) gå;
(verb) dra;
(verb) reise
- Mana ruoktot!
- Gå hjem!
- Mana dearvan! (til den som drar)
- Ha det bra!
- Bures dat manná.
- Det går bra.
presens (odne) | preteritum (ikte) | |
---|---|---|
1.p.ent. | (mun) manan | mannen |
2.p.ent. | (don) manat | mannet |
3.p.ent. | (son) manná | manai |
1.p.tot. | (moai) manne | manaime |
2.p.tot. | (doai) mannabeahtti | manaide |
3.p.tot. | (soai) mannaba | manaiga |
1.p.flt. | (mii) mannat | manaimet |
2.p.flt. | (dii) mannabehtet | manaidet |
3.p.flt. | (sii) mannet | manne |
- presens nektingsform
- (odne in) mana
- preteritum nektingsform
- (ikte in) mannan
- perf.partisipp
- (lean) mannan
- imperativ 2.p.ent.
- (til en) mana
- imperativ 2.p.tot.
- (til to) manni
- imperativ 2.p.flt.
- (til flere) mannet
- mannat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
-
- mannat verb intransitiv infinitiv
- mannat verb intransitiv indikativ presens 1.p.flt.
Juoga ii doaimma?
Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.
mannat lea vejolaččat dán sáni hápmi:
- mannat Sátnehistorjá → Oza buot hámiid teavsttain →
-
- mannat verb intransitiv infinitiv
- mannat verb intransitiv indikativ presens 1.p.flt.