presente (odne) pretérito (ikte) kondisjonalis
ceavzzán cevzen ceavzzálin
ceavzzášin
ceavzzát cevzet ceavzzálit
ceavzzášit
ceavzá cevzzii ceavzzálii
ceavzzášii
cevze cevzziime ceavzzáleimme
ceavzzášeimme
ceavzibeahtti cevzziide ceavzzáleidde
ceavzzášeidde
ceavziba cevzziiga ceavzzáleigga
ceavzzášeigga
ceavzit cevzziimet ceavzzáleimmet
ceavzzášeimmet
ceavzibehtet cevzziidet ceavzzáleiddet
ceavzzášeiddet
cevzet cevze ceavzzáledje
ceavzzášedje
presente negación
ceavzze
pretérito negación
ceavzán
kondisjonalis negación
ceavzzále
ceavzzáše
perf.participio
ceavzán
imperativo segunda persona singular
ceavzze
imperativo segunda persona dual
ceavzi
imperativo segunda persona plural
cevzet
ceavzet
Eanet sojahanhámit →

ceavzit (verb)

presente (odne) pretérito (ikte) kondisjonalis
ceavzzán cevzen ceavzzálin
ceavzzášin
ceavzzát cevzet ceavzzálit
ceavzzášit
ceavzá cevzzii ceavzzálii
ceavzzášii
cevze cevzziime ceavzzáleimme
ceavzzášeimme
ceavzibeahtti cevzziide ceavzzáleidde
ceavzzášeidde
ceavziba cevzziiga ceavzzáleigga
ceavzzášeigga
ceavzit cevzziimet ceavzzáleimmet
ceavzzášeimmet
ceavzibehtet cevzziidet ceavzzáleiddet
ceavzzášeiddet
cevzet cevze ceavzzáledje
ceavzzášedje
presente negación
ceavzze
pretérito negación
ceavzán
kondisjonalis negación
ceavzzále
ceavzzáše
perf.participio
ceavzán
imperativo segunda persona singular
ceavzze
imperativo segunda persona dual
ceavzi
imperativo segunda persona plural
cevzet
ceavzet
Eanet sojahanhámit →
ceavzit Sátnehistorjá → (Ii gávdno teakstakorpus dán gillii)
  • ceavzit verb intransitiv infinitivo
  • ceavzit verb intransitiv
  • ceavzit verb intransitiv indicativo presente primera persona plural

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

ceavzit lea vejolaččat dán sáni hápmi:

ceavzit Sátnehistorjá → (Ii gávdno teakstakorpus dán gillii)
  • ceavzit verb intransitiv infinitivo
  • ceavzit verb intransitiv
  • ceavzit verb intransitiv indicativo presente primera persona plural
Der/NomAg Sátnehistorjá → (Ii gávdno teakstakorpus dán gillii)
  • avledet handlernomen subst. pl. nominativo