Neahttadigisánit

afán lea vejolaččat dán sáni hápmi:



Eanet sojahanhámit →

afán (subst.)

  • 1. alva
    Estudia con afán.
    Son lohká alvvain.
    Tiene afán de estudiar.
    Sus lea lohkanalva.
  • 2. hállu
    afán de aprender
    oahppanhállu
afán (Ii gávdno teakstakorpus dán gillii)
  • afán subst. M singular

Juoga ii doaimma?

Jus fuobmát meattáhusa, de berrešit váldit oktavuođa minguin. Čilge čuolmma ja muital guđe neahttalohkki dahje mobiilatelefovnna don geavahit, ja maid ledjet ohcame go fuobmájit váttisvuođa.

Váldde oktavuođa

Váldde oktavuođa (giellatekno@uit.no)

afán lea vejolaččat dán sáni hápmi:

afán (Ii gávdno teakstakorpus dán gillii)
  • afán subst. M singular